A könyvajánlóm második részében azt fogjuk áttekinteni, hogy melyek azok a lépések, amelyekkel egyszerűsíteni tudjuk gyermekünk életét.
Az egyszerűsítésnek négy szintje létezik: a környezet, a ritmus, az időbeosztás és a felnőttvilág kiszűrése. A változtatás során megkülönböztetünk fontos és megvalósítható, kivitelezhető egyszerűsítést.
Környezet
Payne szerint a „termékeknek és játékszereknek ez a bősége nem csupán a fölösleg tünete, de a széthullás vagy túlterhelés okává is válhat.” A túl sok holmi túl sok választási lehetőséget kínál és így értéküket is vesztik, valamint a figyelem, amivel a gyermek a z egyes játékok felé fordul, lerövidül és megfogyatkozik, ha túl sok van belőlük.
Épp ezért számukat drasztikusan lecsökkentve újra szárnyakat kaphat képzeletük, és helyet kaphat akár életükben az unalom, amely kreativitásuk megmozgatója is lehet. Ugyanis Carl Gustav Jung szerint a gyerekek nem tesznek különbséget a mágikus és a valóságos között. Tehát a manapság divatos, mindent egyértelműen definiáló játék sokkal kevésbé lesz társuk a varázslatok és csodák világában. Mindenki látott már bottal kardozó fiúkat, az én kislányom pedig rendszeren kínálgat engem brokkolivá, vagy csokivá avanzsált fa építőkockával. És tudom, hogy képzeletének a csillagos ég szab határt… ha engedjük, hogy szabadon szárnyaljon.
Gyermekünk játékait az alábbiak szerint csökkenthetjük:
- Az összes játékot felezzük meg, majd még egyszer, (igen, jól olvastátok), majd ezeket is válasszuk külön, azokat, amiket meghagyunk, és a többit, amit majd később, esetleg cserélgetve csempészünk be a játékokhoz.
- Csak azokat a darabokat hagyjuk meg, amelyekben hosszan leli örömét; ezek között legyenek aktív játékhoz (építéshez, homokozáshoz) valók, éppúgy, mint babák, plüssök, gondoskodásra váró darabok
- Maradjanak kreatívkodáshoz szükséges dolgok: festék, zsírkréta, gyurma stb.
- Pár aktuális kedvenc könyv, hisz a mesék a gyermekek életében igen fontos szerepet játszanak.
A környezetünket tágíthatjuk is, azáltal, hogy sok-sok pihentető, lazító órát töltünk a természetben, hisz az nagyban segít helyrerázódnunk a napi stressz hatásaiból és javítja az összpontosító képességünket.
Továbbá, ha csökkentjük életében az élettelen képernyő, legyen az bármilyen (televízió, tablet, számítógép stb.) előtti jelenlétet, hisz egyéniségük és társas készségeik fejlődéséhez másokkal való interakcióra van szükségük. Hisz ebből tanulja meg, hogyan viselkedjen és hogy ki is ő maga. A könyv megemlít egy kutatást, amely szerint a hat év alatti amerikai gyerekek mintegy napi két órát töltenek képernyő előtt. Pedig a fizikai játék, a mozgás „kitágítja gyerekünk élethossziglani hozzáállást a szórakozáshoz, az egészéghez és a másokkal való kapcsolatokhoz”. Arról nem is beszélve, hogy a mozgáshiány gyakori oka a gyermekkori alvászavarnak. Ám a kreatív önkifejezés hiánya is okozhat panaszokat. Képzőművészet, zene, hangszerek, barkácsolás – mind, mind fejlesztő és gazdagító hatásúak.
A társas érintkezéseik is fejlődnek az évek alatt, eleinte úgy szeretnek játszani, ha közben mi is ott vagyunk a közelükben és látnak miket. Majd, iskoláskorba kerülvén egyre inkább eltávolodnak tőlünk, de vissza-visszatérnek hozzánk.
Ritmus
Még egy gyermek estében is logisztikai csoda egy anya. ill. a szülők számára, az étkezések, alvás, munka, ovi, bölcsi, edzések, külön órák, találkozók keszekuszaságában kiigazodni és mindent észben tartani, hát még több gyermeknél! Pedig az otthoni élet ritmusosságának növelése a titka a gyermek életének egyszerűsítésére, hisz biztonságos keretet ad számára, kiszámíthatóságot, ezáltal, bármilyen furcsán is hangzik, a nyugalmat.
Miért okozna nyugalmat, hogy minden étkezés előtt kezet mosnak a gyerekek, ha megtanulják, hogy mindig ugyanoda tegyék a holmijukat, hogy szerdánkánt valamilyen tésztaféle lesz a vacsora?
Hát azért, mert minél több feszültséget okoz számukra egy nap, hazaérve az az ismert, kiszámítható, megtartó közeg várja őket, és ez biztonságot ad számukra. Ha mindig együtt vacsorázik a család, a társas kapcsolatok is mélyülnek. Ha a kötődés mélyül, akkor a bizalom hiánya, vagy szorongás okozta alvásproblémák is megoldódhatnak. És így tovább, az egyikből adódik a másik és így egy bizalmon alapuló, harmóniában lévő társas családi életet alakíthatunk ki.
Időrend
Ugyanúgy, ahogy a túl sok játékszer megfojtja a kreativitást, a túl sok külön program, legyenek azok bármilyen jók is, korlátozzák a gyermekeket, hogy önmagukat motiválják és irányítsák. Szükségük van strukturálatlan szabadidőre, amikor is semmittevéssel ütik el az időt.
A mai gyerekeknek mintegy 12 órával kevesebb szabadidő jut egy héten, mint 20 évvel ezelőtti társaiknak. Pihenésre van szükségük, hisz az táplálja a kreativitást, ami a tevékenység motorja. Sőt, unatkozásra van szükségük! Hogyan tudná megmondani egy gyermek, hogy mit is szeretne csinálni, mire vágyik, aki egy különóráról a másikra esik be, és mindig rohan.
Itt is a titok a szortírozás, csökkentés, megszűntetés. Ha a gyermek felszabadul, az kihatással van jegyeire, személyiségének fejlődésére, , szüleivel való kapcsolatára, de ez természetesen kihat az egész családi dinamikára, hiszen, ha nincs olyan sok plusz óra, akkor a szülőnek is kevésbé megterhelő megszervezni a mindennapokat.
A felnőttvilág kiszűrése
Napjainkban a „kütyücsökkentés” okozza a legnagyobb nehézséget minden család életében. Mindenki tudja, hogy a tévé egy szórakoztatásra és eladásra tervezett médiaeszköz, fő központi eszközeivel, mint pl. a szenzációhajhászás, az erőszak és a félelemgerjesztés, mégis szinte ott ragadunk előtte, ha egyszer leülünk és bekapcsoljuk.
Hihetetlen kimondani, de Payne szerint hetvenéves korára az átlagember életéből hét-tízévnyi időt töltött tévénézéssel. és amibe sokszor nem gondolunk bele az, hogy gyermekeink a mi, azaz szüleik érzelmeiből táplálkoznak. Ha mi engedünk a negatív befolyásoknak, akár legyen az média, ismeretség, vagy munkahelyi gondok, gyermekeink a kis csápjaikkal leveszik és beszívják magukba, Számunkra mi vagyunk az első kapocs a nagyvilággal.
Mit tehetünk tehát:
- Ne legyünk helikopter szülők, akik mindenen aggódva köröznek gyerekük feje fölött.
- Nem feltétlenül kell megosztani párkapcsolati, vagy munkahelyi gondjainkat még a legalacsonyabb szinte sem gyermekünkkel, hisz ez anélkül sürgeti a gyerekek felnőtté válást, hogy a hátterük megvolna hozzá .
- Beszéljünk kevesebbet, javasolja Payne, és tegyük fel magunknak az alábbi három kérédst, mielőtt szólnánk: Igaz ezt? Jóindulatú ez? Fontos ez?
- Kicsit húzódjunk vissza, legyen nagyobb bizalmunk gyermekünkbe, de tudassuk vele, hogy mindig ott vagyunk neki, ha szüksége lenne ránk.
A könyvet olvasván néhány pontban magunkra ismertem, szerintem ez óhatatlanul mindenkinél be fog következni. Mindazonáltal szerintem nagyon jó támpontokat kaptunk egy egyszerűbb, mégis gazdagabb élet megteremtéséhez, ugyanakkor mindig az egyénen múlik, mely szinten eszközöl változásokat.
De ahogy sok mindenre az életben, itt is igaz lehet a mondás, hogy:
A kevesebb bizony néha több.
Mindenkinek jó olvasást kívánok!
És ha szeretnéd tudni, hogy mely az a „négy túlzás”, amely komoly stressz forrást jelenthet életünkben, olvasd el a könyvajánló első részét. Elolvasom.
