Mostani könyvajánlómban egy nem is feltétlenül várandóssághoz és szüléshez, inkább gyermekneveléshez kapcsolódó könyvet szeretnék bemutatni nektek: Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor c. művét. Mégis oly közel áll a szívemhez, hogy úgy gondoltam írok erről. Sőt, mivel kicsit részletesebben mutatom be, két részletben fogom közölni.
Én a nyolcvanas években töltöttem a gyermekkoromat, felhőtlenül és gondatlanul, és szinte összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a mostani gyerekek mekkora terheknek vannak már fiatalkorukban kitéve. Én arra jutottam, hogy a lehető legtovább próbálom majd az én gyermekemet átmenteni, ill. ott tartani a gyermekkorban. A könyvből az is kiderül, miért:
Az Egyszerűbb gyermekkorban említésre került, hogy az elmúlt két évtizedben a gyermekek heti tizenkét óra szabadidőt veszítettek el, amelyet edzésen, különórákon, szakkörökön stb. töltenek, és az sem meglepő, hogy egyre több figyelemzavart diagnosztizálnak mostanság.
A túl sok, a túl nagy választék komoly stressz forrást jelenthet. Payne arról ír, hogy a „négy túlzás”, azaz a túl sok tárgy, túl sok választási lehetőség,, túl sok információ és a túl nagy sebesség határozza meg napjainkban a családok életét, amely a gyermekek életében különböző zavarokhoz, túlterheltséghez, stresszhez vezethet. A könyv maga azt hivatott megmutatni, hogyan tudjuk csökkenteni mindezt a gyermekek figyelmét elirányító, szellemileg megterhelő, túlzott, fölösleges és zavaró tényezőt.
Szülőként arra törekszünk, hogy megteremtsük a gyermekink biztos hátterét, nyugodt és az ő fejlődésükhöz szükséges tempójuknak megfelelő környezetet teremtsünk. Ez a szellemiség a Waldorf módszerben is megjelenik, amely a képzelőerőnek és a gyermek egész személyiségének – a fej mellett a kéznek és a szívnek – a fejlődésére helyezi a hangsúlyt.
Miért egyszerűsítsünk, avagy hogyan lássuk meg a makkban a tölgyet?
Az egyszerűsítéssel megóvhatjuk gyermekeink számára azt a környezetet, amelyben a gyermekkor az „én” kialakulásához nélkülözhetetlen lassúsággal telik, hisz mindennapi életünk tempója egyre kevésbé van összhangban a gyermekkor tempójával. A „túl sok” és a „ túl gyors” okozta stressz megakadályozza őket a fókuszálásban, és megzavarja alapvető nyugalmukat és biztonságérzetüket. Ebben a felgyorsult világban nem teremtünk számukra elég időt, hogy „csak” legyenek, álmodozzanak, netán unatkozzanak. Hisz tudvalevő, hogy ezekből a folyamatokból komoly alkotói munka ébredhet, ötletek, megvalósítandó álmok, amelyek továbbviszik őket.
Ha minden percük be van osztva, gyakran ők maguk sem tudják, mit csinálnának, hogyan döntenének, mit választanának szabadidő esetén. Ha túl sok játékuk van, nem marad idejük felfedezni a világot, hisz ha túl sok a választási lehetőség annyi ingert jelent, hogy nem jut elég figyelmük egy-egy dologra. Az egyszerűsítés mindig további változások motorja, helyet csinál úgymond a családi dinamika átalakulásának is. Hisz azáltal, hogy selejtezünk, megszüntetünk, átalakítunk, helyet csinálunk az életünkben is, szívünkben is. Már nem csupán jót, vagy rosszat cselekvő gyermekeinket látjuk, hanem ők magukat is, irántuk érzett szeretetünk is elmélyül. Megláthatjuk a kis makkban az erős tölgyfát.
A nyugalom megteremtésével a viselkedés is nyugodtabbá válik, szóval ne csodálkozzatok, ha gyermeketek jóval nyugodtabb lesz, esetleg – a koncentráció növelésével – javulnak a tanulási képességei a könyv tippjein végighaladván alkalmazott változtatások hatására.
De hogyan ismerhetjük fel, ha gyermekeink túl vannak terhelve, avagy testi és lelki láz
Amikor agyonnyomja őket a stressz, a túl sok program, sebesség és a vágyak tömege, vagy esetleg egy szerelmi bánat, szorongás, aggódás a jövő miatt stb., akkor az un. lelki láz tüneteit mutatják. Ezeket a kibillent állapotokat, mi szülők, fel fogjuk ismerni, ha túl tudunk lépni a saját napi stresszünkön és a mókuskerékből kilépve igazából „(meg)látjuk” gyermekeinket.
Ugyanúgy, mint a testi láznak is megvannak a maga jelei, tünetei és kezelési módja, a lelki láz is sajátosságokat mutat: pl. a gyerekek nincsenek formában, még inkább bogarasak. Ha introvertált a gyermek, visszahúzódik, ha extrovertált, még inkább hajlamos a dühre, vádaskodásra, És ez az az állapot, ami nem múlik el pár perc/óra alatt, az eddig bevált elterelések, vagy gyors „hatástalanító” eszközök, módszerek kudarcba fulladhatnak. Itt már észrevehető, hogy valami nincsen rendjén. Ha megteremtjük gyermekünk számára, egy nyugodt hétvége engedheti egy picit regenerálódni, ami igen szükséges a lelki gubanc megoldásához, de sokszor nagyobb ívű megmozdulásokra is szükség lehet. A probléma milyensége dönti el, hogy a szülő milyen mértékben kell, hogy beavatkozzon, erre a könyv szemléletes példákban és megoldási javaslatokban is kitért.
De az általános javaslatok is már sokat segíthetnek:
- Ugyanúgy, mint a testi láznál, itt is lépjünk egyet hátra. Mi a legjobb gyógymód betegség esetén? Visszahúzódunk, pihenünk, kúráljuk magunkat. A lelki láz esetén is ez a legjobb út: pihenjen a gyermek, állítsuk a minimálisra a napi rutint.
- Legyünk a természetben, amely tökéletesen ellensúlyozza a túl sok tevékenység, információ és tárgy ridegségét. Megnyugtat és fókuszálni tanít.
- Ölelés – nem feltétlenül CSAK konkrét értelemben. Hanem öleljük őt körbe figyelmükkel és szeretetünkkel, lehet, hogy leginkább jelenlétünkre és elérhetőségünk megnyugtatóan biztos tudatára van szüksége.
- Idő – Teremtsük meg számára a rugalmas, együttérző, támogató légkört, hogy könnyebben evickéljen át vagy saját maga, vagy segítségünkkel a viharain.
Néha tegyük meg azt a bizonyos lépést hátrafelé, egyben egymás felé. És hogy hogyan egyszerűsítsünk és alakítsuk át az életünket, életterünket….azt megtudjátok a következő részből 🙂
